A Táltosidők cselekménye több szálon szaladva megveti egy családregény -trilógia alapjait.

Beke, a fiatal „mogyeri” vitéz egy véletlen baleset s a családi vérbosszú elől menekülve más magyar törzsben keresi a boldogulást.

Egy öreg harcos pártfogásába veszi, és annak védence ápolja a súlyosan megsebesült vitézt. Egy roppant szigorú erkölcsi- és szabályrendszer alapján működő nomád, kalandozó társadalom bontakozik ki szemünk előtt, ahol teljessen egyértelmű a természet és az ősök szellemének tisztelete.

Beke, hogy zsákmányt és ennek révén feleséget szerezzen magának, részt vesz a Kazár Birodalom oldalán fellépő magyar sereg harcaiban.

Csaknem végzetes sebesüléséből a sors szeszélye folytán éppen az ellenséges besenyők gyógyítják fel, és a vitéz rádöbben: a magyar törzsek elsőszámú ellensége nem ez a hozzájuk nagyon is hasonló és másoknak kiszolgáltatott pusztai nép, hanem a kazár alávetettség.

A magyarok nagyfejedelme és a törzsfők ezt hasonlóan gondolják, és diplomáciai, katonai fondorlatok útján megkezdődik a lassú, de tervszerű elszakadás a kazár kaganátustól…

Gecse, a magyar solymász – elszakadva törzsétől, véreitől és etelközi otthonától – immár Pannóniában él.

Beilleszkedett az itt élő szlávok és frankok társadalmába, családja van, de ő mégis ízig-vérig magyar marad. Békétlen ez a vidék, sorra lobbannak a tüzek, egymást öli a morva, a bolgár, a szláv és a frank. Gecsét tragédiák sorozata kényszeríti arra, hogy nekiinduljon a világnak, vissza a távoli puszták felé, a régi szálláshelyekre, amelyek tágas környékén már összeszedte erejét és felemelkedett a honfoglalásra készülő magyarság.

Egy sorscsapás elvette tőle nagyobbik fiát, s azt hiszi, Majk nem él már. Ám a gyerek csodával határos módon megmenekülve szintén keletre tart, hogy végre egy besenyő szálláson kössön ki, és kezdjen új életet.

Miként állja meg a helyét az új közösségben, miközben hazájában árulónak bélyegzik? Vajon ad-e a sors számára mindig újabb és újabb esélyt, hogy magyar vérei között élhessen egyszer?

Képes-e szívet is váltani az, aki hazát vált? Etelközben pedig folyik a készülődés: Álmos és Árpád erősítik a törzsszövetséget, és okos diplomáciával, vitézi tettekkel hírnevet és tiszteletet vívnak ki. Bizánc és Kazária egyaránt féli a magyart, nemkülönben az általuk sarcolt szláv népek.

A magyar íj és szablya egyre kelendőbb…

Bizánci követek érkeznek Álmos nagyfejedelem és fia, Árpád vezér szálláshelyére, hogy a hatalmas pusztai nép segítségét kérjék a bolgár cár ellen.

A keletről szorongatott besenyők a védtelen „mogyeri” szállásokat támadják, és Majknak menekülnie kell befogadó nemzetségétől. Idegen lett ő már mindkét nép szemében. Gecse vitéz és kisebbik fia, a harcossá cseperedett Beke elindulnak a sztyeppéről nyugat felé.

Az egyik a tudásával, a másik a kardjával szolgálja a nagy célt: mindketten ott vannak a hadban, ha más-más színtereken is, hogy súlyos testi-lelki megpróbáltatásokon átesve a pannon tájakon találkozhassanak ismét.

Itt bukkan rájuk rettenetes viszontagságok után Majk is, Gecse elveszettnek hitt fia. Egyesül-e végre a rég szétszakadt család, vagy mást akar Tengri, a magyarok istene? A Kárpátokon túl terül el a titokzatos, óriási, zöldellő medence…

A törzsszövetség vezérei tudják, hogy diplomáciával és fegyverrel lehet csak megvenni azt a bolgártól, a morváktól és a szlávoktól…

Most érik be a bölcs gondolkodás gyümölcse, ami évtizedekkel előtte lehetséges lakóhelyként jelölte ki ezt a földet, és soha nem hagyta eltűnni a fejedelmi figyelem sodorvonalából.